1. fejezet Part 1

1. fejezet

Part 1

Milyen érzés lehet azzal szembesülni, hogy elárultad azokat, akik az életük árán is megvédtek volna.. azokat akiket mindennél jobban szeretsz... a barátaidat. Milyen érzés? A világon a legrosszabb. De én nem akartom őket elárulni... de.. ott van Ő is... nem hagyhattam, hogy meghaljon.. nem.. muszáj volt cselekednem... elmesélem, hogy kerültem ilyen helyzetbe.. hogyan lett egy kíválló halálistenből egy semmire kellő áruló.. A nevem Chou Nouko és ez az én történetem!

'Minden teljesen hétköznapi volt. Valaki edzésre rohant, és valaki a papirmunkák mögött üldögélt. Ma szabad napott kapott minden halálisten. Vagyis.. ez annak mondható. Semmi különös küldetés félétt nem kaptunk, ezeken a napokon nem szoktunk harcolni, csak ha nagyon nagy baj van! De ma nincs semmi probléma, minden békés és csöndes. A 10.osztag ajtaja előtt üldögélek egymagamban és nézem a gyönyörű,tiszta,kék eget. Imádom bámulni a felhőket. Megnyugtatnak. Milyen jó lehet felhőnek lenni.. szabad vagy.. arra mehetsz amerre csak akarsz.. bár ez nem teljesen így van.. mert van egy parancsolójuk.. a szél. Nekünk, a 13 Védelmi Osztagnak is van egy parancsolója.. mindenki az ő szavát lesi, és amit mond, az szent... úgy ugrálunk, ahogy  diktálja. Néha eléggé nehéz így élni, nem mindenki tudja ezt az életet elviselni.. nekem se mindig megy, de már kezdem megszokni. Hm.. és madárnak milyen lehet lenni? Ők aztán tényleg szabadok!..'



-Nouko tiszt.. -lépett Chou mögé egy halálisten.
-Hm?-fordult hátra a kék hajú lány.
-A Főkapitány hivatja. Kérem most jöjjön velem.-hajolt meg illedelmesen.
-Engem? A Főkapitány?..-sóhajtott- Csak nem munkát kapok?
-Azt mondta sürgős, úgy, hogy kérem jöjjön is!-sietette.
-Jójó.. rohanok.-kelt fel Chou a földről és elindult a tiszt után.

Megérkeztek a Főkapitányhoz és persze, nem voltak egyedül. Mataki és Hitsugaya kapitány is jelen volt.
-I-igen? Itt vagyok. Mit szeretne Főkapitány?-hajolt meg Chou a főkapitány előtt.

Kusoni Mataki

-Egy fontos feladatot bízok rád,Matakira és Hitsugayára is.-kezdte el kemény,kissé rekettes hangon a beszédjét.
-Feladatot?Hármunkra?De ők kapitányok én meg csak egy nyamvadt tiszt vagyok!...
-Kérem..Nouko maradjon csöndben. Szóval.. a küldetés abból fog állni, hogy ki kell végezniük két espadat, minél előbb... fontos lenne, érdekes információkra jutottak és még nem jutott el Aizenhez, addig kell végezniük velük.. ha eljutt ez a titkos információ.. akkor Soul Socitynek.. vége!...
-Micsoda?-horkant fel a törpe kapitány.
-Várják meg míg befejezem!-emelte fel a hangját a főkapitány.
-Elnézést..-hajtotta le a fejét Hitsugaya.
-Azért önöket kértem meg, mert a maguk ereje teljesen megfelelő erre. Matakira persze elsőként gondoltam, mint ahogy mindenki így tette volna, hisz tudjuk az erejét-bólintott Mataki kapitányra-Hitsugaya kapitányt is azért választottam, mert mindig remekül teljesíti a parancsaimat.. és ez egy megtiszteltetés..-nézett Hitsugayára- És magát Nouko... azért, mert pár év alatt, rengeteget fejlődött, az ereje megnőtt és közel van a kapitányi ranghoz..
-Micsoda?..É-én?-csodálkozott a kék hajú.
-Igen. Kérem.. kezdjék összeszedni a cuccaikat, ha lehet minél hamarabb induljanak az Élők Világába, hogy megtalálják a két espadat és teljesítség a küldetést.
-Értettük. Máris indulunk. Köszönjük!-hajolt meg Mataki és ki is ment a teremből, utána Hitsugaya kapitány, majd Nouko.
-Kusoni..-fogta meg a vörös hajú fiú vállát-
-Mondja Nouko.. de.. Mataki kapitány..vagyok..nem Kusoni..
-Ne utánozz.. Mataki.. ezt én szoktam mondani..!-horkant fel Hitsugaya.
-Ooh.. Hitsugaya.. nem is tudtam, hogy téged is Kusoni Matakinak hívnak.. -nevette el magát.
-Mataki kapitány.. -szólt ismét Chou.
-Mondja..
-Maga tudja ki ez a két espada?
-Igen..de nem árulhatom el, majd meglátja..-megint elindult.
-Kérem.. mondja el..!
-Rendben..-sóhajtott és Chou felé fordult- az egyik.. kevésbé érdekes, nem is espada nem éri el azt a szintet.. de ő a 10. És nem más mint, Nobu Awai.. a másik egy nagyon erős espada tőle egy kicsit tartanunk kellene.. nem más mint a 4. espada.. Ulquiorra Schiffer.-elindult a szobájába.
-Micsoda?-dadogta halkan, tágra nyílt szemekkel, nem hitte el azt amit az előbb mondott neki a kapitány. Akit meg kell ölnie az nem mást mint.. Ulquiorra.. a szerelme!

~To be continued~