2. fejezet Part 1

2. fejezet

Part 1

'Ezekben a hónapokban, amit Hueco Mundoban töltöttem, meg mutattam Ulquiorra-nak milyen is az a bizonyos dolog, hogy szerelem. Szép fokozatosan, hogy minden időt rendesen kitudjak használni. 3 hónapot töltöttem 'fogságban' itt. Ez a 3 hónap alatt teljesen bele szerettem.. lélegezni nem bírtam nélküle és a vége felé úgy vettem észre, hogy ő se érez másként. Olyan szinten mutattam meg neki, az eddig nem ismert dolgokat, hogy ő is átélte ezeket a dolgokat. Nem gondolná az ember, hogy egy ilyen hideg, érzelem mentes, undok férfi bármikor is szerelembe tud esni. Én se gondoltam.. csak nagyon mélyen reménykedtem benne. Ami teljesült.. A legszebb napok voltak, amiket átéltem..'

-Nouko.. indulunk.-kopogás hangját hallottam az ajtómon.
Ez a hang hozott vissza a visszaemlékezésemből. Sóhajtottam, majd szomorúan néztem magam elé. Vége van.
-Máris megyek.-szóltam ki halkan. Felvettem kis csomagomat, majd elindultam a hang felé. Kinyitottam az ajtót, Mataki és Hitsugaya kapitány álltak, útra készen előtte. Mosolyogva néztem rájuk majd sétálni kezdtünk.. a kitűzött cél felé.
-Lesből támadunk rájuk, a tervet már kitaláltam, mindent úgy fogunk csinálni.-Törte meg a csendet Toushiro.
-Meg a fenéket! Az én terveim szerint fogunk mozogni.. világos, Nouko?-Nézett rám Kusoni.
-I-igenis kapitány!-Húztam ki magam.
-Azt hiszed ezt hagyni fogom, Mataki? Kihúzod a gyufát! Az én tervem ezerszer jobb!
-Álmodik a kis törpe.-Simogatta meg Kusoni, Toushiro fejét mosolyogva.
Toushiro feje vörös lett az idegességtől és már szó szerint lángolt.
-Mataki.... -dühöngött.
Míg a kapitányok veszekedtek én megint vissza tudtam kerülni az emlékeimbe.

 'Láttam tökéletes vonásait, csillogó szemeit, fényes haját, én meg ott voltam a karjai között. Szorosan ölelt magához, mintha bármelyik pillanatban meghalhatnánk. Még most is hallom szíve dobogását és lélegzetének halk zaját.'
És ha hagyom őt megölni, akkor ennek vége lesz. Nem akarom, hogy ez megtörténjen, de a küldetést nem akadályozhatom meg, nem árulhatom el Soul socity-t. De még is ő róla van szó. Képtelen vagyok döntést hozni, fogalmam sincs mi tévő legyek.
-Nouko.. jönnél már?-kérdezte Mataki.
-Pe-persze. Melyik tervet csináljuk meg?
-Még is mit csináltál az elmúlt 10 percben, mikor megvitattuk ezt? Én nyertem.. Az én tervemet visszük véghez.. Remélem tetszeni fog.-mondta büszkén Mataki.
-Rendben, értettem Kusoni.
-Mataki kapitány.-javított ki.
-Már megint utánoz...
-Még egy vitát akarsz elveszíteni, drága barátom?
Nagyon sóhajtottam, kikerültem a kapitányokat, majd elindultam. Csodálkozva néztek utánam, majd ők is követtek és szép lassan előttem teremtek és már ők vezettek engem.
Egyre közelebb kerültünk a kijelölt helyhez és személyekhez. A hasam egyre jobban görcsölt és egyre idegesebb lettem és lassan már nem bírtam ezt az érzést eltitkolni.
-Valami baj van Nouko?-lépett mellém mosolyogva Kusoni.
-Nem dehogyis! Semmi baj sincs.. Remekül vagyok!-színleltem mosolyt arcomra.
-Nem hiszek neked..-sóhajtott, majd Toushirora nézett- Hitsugaya menj előre!-kiabált oda neki- Chou.. mi a baj?
-Most már nem Nouko vagyok?
-Ez a bajod?
-Nem.. dehogyis.-sóhajtottam.
-Akkor meg mi.. mond már el!-emelte fel a hangját kicsit.
-Nem.. lényegtelen.
-Nem az.. legjobb barátod vagyok kötelességed elmondani.
-Nem.. nem vagy a legjobb barátom.. te sokkal magasabb rangot töltesz be így nem süllyedhetsz le a szintemre.
-Fő kapitány mondta, hogy az erőd eléri az én rangomat is.. akkor meg nem süllyedek le a te szintedre.. Miért nem mondod el nekem?

-Mert nem tartózik rád.. Kérlek szépen Kusoni. Ne erősködj. Ez egy olyan dolog amit nem fogok neked elmondani.
-Félsz, hogy elmondom bárkinek is? Nem bízol meg bennem?
-De teljes mértékben megbízom, csak ezt egyszerűen nem szeretném közölni senkivel se, ez egy rettentően titkos dolog. Sajnálom Kusoni. Majd talán egyszer megtudod.. Most meg menjünk.. -indultam el.
Kusoni nagyot sóhajtott és utánam eredt.
Már csak fél órára voltunk a céltól.. a küzdelem egyre közelebb és közelebb került hozzánk én meg még mindig nem döntöttem el, melyik úton menjek tovább. Fogalmam sincs melyiket válasszam.. Egyik út se helyes, mind kettőnek van jó és rossz oldala így rettentően nehéz bármit is tenni.. Lassan kifutok az időből és a helyzet fogja meghozni a döntést helyettem..
-Kiket látnak szemeim..
A vér is megfagyott az ereimbe, mikor meghallottam ezt a hangot.
-Nem lehet igaz..-dadogtam.

1. fejezet Part 2

1. fejezet

Part 2

Lassan, szomorkásan lépkedtem szobám felé. A kedvem mínuszokban volt. Az az egy mondaton kattogott az agyam, azon a bizonyos egy mondaton, folyamatosan.
'..a másik egy nagyon erős espada tőle egy kicsit tartanunk kellene.. nem más mint a 4. espada.. Ulquiorra Schiffer.'. Kusoni hangja folyamatosan lejátszódott a fejembe. Az őrületbe kergetett ez a tudat, hogy az akit meg kell ölnöm nem mást, mint Ő. Miért pont ő neki kellett ide jönnie kémkedni? Miért nem tudott más? Miért? Miért csinálja velem ezt a világ...? De lehet, hogy már el is felejtett? Elfelejtette azt pár csodás, közös hónapot, amit én biztos halálomig őrizni fogok tudatomba?...Olyan mintha csak tegnap történt volna, hogy átléptem az átjárón és Hueco Mundoban kötöttem ki és Ő fogadott ott engem..
'Itt minden más volt. Sötét és kopár volt a vidék, semmi fény sem volt, a hold sugarain kívül. Kihalt egy környék volt az biztos. Egy nagy épület felé haladtunk, ami biztos, hogy egy központ volt. A kezemet ráncigálták, hogy haladjak már gyorsabban. Minden 5. lépés után megbotlottam és nagyot vágódtam a földön, ezután sokkal erősebben lökdöstek és emeltek föl a földről. Mikor beértünk az épületbe egy újabb espada fogadott engem. Fekete vállig érő haja volt, zöldes-kék szemei és egy ugyan olyan színű csík húzódott lefelé, a szemei alatt,  fehér bőre, csillogott a hold fényében. A szemei teljesen elvarázsoltak engem. Megszűnt körülöttem a világ, csak az ő szemeire koncentráltam, bizsergett az egész testem, mintha valami betegséget kaptam volna el, mert a testem szó szerint égett, mikor elvesztem a tekintetében. Kicsit mély hangja hozott vissza a világukba.
-Mit keres itt ez a nő személy?-nézett rám komor tekintetével.
-Hoztunk egy kémet, itt kémkedett tőlünk nem messze és minket keresett. Utánunk kutat már hónapok óta így úgy gondoltuk megmutatjuk neki milyenek is vagyunk.-vigyorodott el, egy kezemet fogó arrancar.
-Megkérdeztetek erről a kis saját akcióról bárkit is?
-Nem.. Ulquiorra... Nem...-dadogta halkan.
-Gondoltam. Adjátok ide ezt a nő személyt, majd én figyelek rá, és ti meg menjetek és jelentsétek a baklövéseteket Aizen nagy úrnak.
A két espada lelépett, elindultan gondolom a 'nagy úrhoz'. Ez az Ulq... izé.. nevű férfi meg, megragadta a kezemet és előre lökött.
-Indulj!-kiáltott rám.
Mire én elindultam. Bár nem tudtam merre menjek, de folyamatosan mondta az utasításokat. A sötét folyosókon mentünk, egy idő után ő ment előttem és én meg utána. Követtem őt csendben, figyeltem kezeinek mozgását, minden egyes lépését, figyeltem őt ahogy csak tudtam. Mintha függő lennék, és ő lenne a drogom. Olyan volt a viselkedésem. Nevetséges volt. Hisz én egy halálisten vagyok, ő meg az ős ellenségem egy espada. Ez egy lehetetlen esett!
Hirtelen megállt, egy ajtó előtt, megfordult és rám nézett, majd belökött az ajtón, csak az ajtó csapódást hallottam. Megijedtem, hogy most egyedül hagyott itt, ezért nagy sebességgel fordultam meg, de megnyugodtam, mikor észre vettem őt, ahogy még mindig az ajtóban áll és a kilincset fogja.
Következő percben leguggolt mellém, megfogta az állam, és jó erősen pofon vágott. Égett az arcom a keze nyomán, de egyben jó érzés volt, mert hozzám ért. Kezdtem érezni, hogy ez a viselkedésem nagyon beteges, tuti, hogy valami bűbáj alatt állok, vagy ez valami különleges képessége. Összeszedtem minden bátorságomat és megkérdeztem tőle.
-Izé.. te.. neked az a képességed, hogy elbűvölsz másokat? Vagy.. valami bűbájt adtál nekem?-nyeltem nagyot.
-Mit beszélsz?-nézett rám értetlenül.
-Nem is tudom mit mondjak neked, tudod.. olyan furcsa érzésem van.. ne-nem tudom szavakba önteni, de kezd olyan érzésem lenni, mintha szeretnélek, mintha függő lennék, és a drogom lennél, annyira jó érzés tölt el, mikor hozzám érsz, lehet ez fájdalmas vagy nem, de komolyan annyira jó.. érted miről beszélek?
-Nem. Fogalmam sincs. És te tuti, hogy beteg vagy. Még a végén én is elkapom tőled.. -eme hideg szavak hagyták el száját.
Keserűség fogott el, szomorúan néztem gyönyörű szemeibe és reménykedtem, hogy hazugságot fogok észre venni, de semmit sem találtam. Nagy ürességet csak. Lehajtottam fejemet és a földet szemléltem.

Kezeket éreztem vállaimon, felkaptam tekintetem és két zöld szempárral találtam magam szembe, rettentően közel volt és ez az arcomon is észre vehető volt, mert vörös lett egy másodperc alatt, mint a paradicsom.
-Mutasd meg milyen az az érzés, nő személy.
Nagyot nyeltem.
-Mo-most se érzel semmit se, ahogy hozzám érsz? Bizsergést, vagy meleget?-dadogtam alig halhatóan.
-Meleget? Bizsergést? Soha se éreztem még olyat? Milyen ez?
-Nagyon jó, de rettentően furcsa is egyben.
-Hm.. mesélj még erről..
-Jó..d-de nem tudnál kicsit messzebb menni?-néztem rá vörösen.
-Mért?
-Me-mert ez zavarba hoz.
-Zavarba hoz? Az egy betegség?
-Nem! Az egy olyan dolog, ami zavar téged, de nem mindig rossz módon, az arcod, néha piros lesz, van hogy enyhén, de van, hogy nagyon.
-Ilyet se kaptam még el soha.
-Sokat kell akkor mesélnem.-sóhajtottam.
Elengedte vállaimat majd hátrább lépett.
-Szóval mit szeretnél pontosan tudni?-húztam össze a lábaimat, és átkaroltam.
-Mindent!-emelte fel a hangját.
-Ehh. Hát hol is kezdjem. A két nem között van egy vonzalom, és az miatt szeretünk bele a másikba. De van hogy ez a vonzalom nagyon kicsit és csak barátok leszünk. A barátok olyanok, akik mindig mellettünk vannak, segítenek nekünk, kiállnak mellettünk, megvédenek és néha még az életüket is feláldozzák értünk. És mikor ennél több van, akkor ezek a dolgok megsokszorozódnak, mindig vele akarsz lenni, hozzá akarsz érni, csak vele akarsz foglalkozni egész álló nap és ez így megy minden egyes nap.
-Furcsa. Ezt az emberek szokták csinálni?
-Nem csak ők, minden egyes lény, állat, ember, halálisten. Szerintem még ti is csak eddig nem vettetek róla tudomást.
-Ez nem igaz. Nekünk még barátaink sincsenek.
-Biztos vannak, csak nem tudtok róla.-sóhajtottam nagyot.
-Mond még valamit, beszélj ezekről a betegségekről.
-Ezek nem betegségek! Ezek átlagos dolgok!-kezdtem ideges lenni. Majd nagyot sóhajtottam.-A szerelmet nem tudott irányítani, hogy kibe szeretsz bele, de van, hogy azt se, hogy ő viszont szeressen. Ez nagyon hirtelen kap el téged és az egyik legnagyobb és legerősebb erő a világon. Akár tönkre is tehet téged és megölhet, de ez a fegyver nem fogható kézzel ez csak úgy mond a levegőben van és magától mozog. És húz téged ez az érzés a másik személyhez, akit kiszemeltél magadhoz. És csak reménykedni tudsz, hogy ő is viszont szeressen téged, hogy úgy érezzen ahogy te érzel. Ha ránézel egy másik dimenzióba kerülsz és csak ti ketten vagytok ott, rettentően boldogok vagytok és itt minden tökéletes. És mikor hozzád ér ez a dimenzió még erősebb és erősebb lesz. És ha a szájuk összeér akkor tényleg ott teremnek abban a dimenzióban.
Nem vettem észre, hogy míg ezeket mondtam, közel kerültem Ulquiorrához és már az orrunk is összeért. A szánk olyan közel volt egymáshoz. Elvörösödtem mikor rájöttem, hogy mit is csináltam pontosan. Annyira megijedtem, hogy mozdulni, megszólalni, de még pislogni se tudtam. Képtelen voltam bármilyen tevékenységre se, majd mikor a szájáról levettem a tekintetemet, a szemeibe néztem és az általam említett világba kerültem, megfogtam arcát és a világomnak köszönhetően majdnem megcsókoltam, de mint ahogy első találkozásunkkor szavai ismét visszarántottak.
-Te nő személy... te is így érzel, én irántam?
Még mindig a varázslat alatt voltam, így  szavaim csak az agyamban fogalmazódtak mondattá. 
"Teljesen.. még jobban is, mint ahogy én elmeséltem.."  '

~To be continoud~